Sebességváltók kenése

A korábban, a 90-es évek közepéig gyártott négyütemű motorkerékpárok hajtáslánc konstrukciójának általános jellemzője volt, hogy a sebességváltó külön kenést kapott. A nagyobb teljesítményű kétüteműeknél – többnyire már csak krossz, enduro kategóriában gyártanak ilyeneket (pl. KTM 300 EXC) ez ma is természetes. A kisebb teljesítményű kétütemű és négyütemű robogók fokozat nélküli, ékszíjas sebességváltói nem igényelnek olajkenést.

A külön kenési rendszerű motorkerékpár sebességváltókkal szemben támasztott elvárások általános hajtómű előírások:

•  A sebességfokozatok közötti kapcsolásoknak simán, precízen kell végbemenniük. Egyes sebességváltókban a személyautóknál megszokott szinkronizáló szerkezet van, ennek működése pedig érzékeny részben a hajtóműolaj viszkozitási tulajdonságaira, részben pedig a hajtóműolajban lévő EP adalékok (Extrem Pressure) mennyiségére: ha ennek mennyisége túlzott, akkora szinkronizáló szerkezet zárása nem lesz elég gyors, emiatt pedig kapcsoláskor „reccsen” a váltó.
• A hajtóműveknek alacsony zajszinten kell üzemelniük, elsősorban a vezetési komfort fokozása érdekében. Motorkerékpár esetében ez a szempont látszólag kevésbé lényeges, mint autóknál, hiszen menet közben a zajszint eleve sokkal magasabb, ennek ellenére fontos tervezési szempont.
• A hajtóműolajnak alacsony hőmérsékleten is hígfolyósnak kell lennie (nem szabad megdermednie), hogy az optimális kenési állapot induláskor minél rövidebb idő alatt kialakuljon. A motorkerékpáros kívánalmak természetesen nem terjednek ki a szélsőségesen alacsony, -10 °C alatti üzemeltetésből eredő elvárásokra.

Viszont a téli időszak igazi közege az angol nyelvterületen ATV-nek hívott járműkategóriának (all terrain vehicle), a quadoknak. A külön sebességváltó olajozással rendelkező quadok sebességváltó és differenciálmű olajai célszerűen alacsony dermedéspontú API Group III és IV alapolajból készült, köznapi értelemben szintetikusnak nevezett alapolajokból készülhetnek, és ebben a járműkategóriában már van jelentősége a SAE 75W-90 viszkozitás osztálynak. Érdekes, hogy pl. egyes Kawasaki quadok esetében a sebességváltóba is SAE 10W-40, API SG, SH specifikációjú motorolajat ír elő a gyártó, míg más típusok esetében az API GL-4 és GL-5 teljesítményszint, és SAE 90, 80W-90, 75W-90 viszkozitás osztály a követelmény.

Általánosságban nehéz leírni a kenőanyagok követelményeit, mert erősen konstrukciófüggő igényekről és kenési megoldásokról van szó. Az ATV-k esetében is gyakori a közös motor-sebességváltó kenési rendszer, ez esetben a JASO MA, MA1 és MA2 követelmények kerülnek előtérbe.

A BMW R1200 GS típus külön olajkenésű sebességváltójának kenési igénye API GL-5, SAE 80W-90 minősítésű hajtóműolaj. (fentebb szereplő képen látható váltó)

Élettartam szempontok: habár a motorkerékpárok kenőanyagainak is növekszik az élettartama, a hosszú élettartam kérdése jóval kevésbé kiélezett, mint a négykerekűek esetében. Ezért az API Group I és Group II alapolajokból készült sebességváltó olajok a legtöbb típushoz gond nélkül alkalmazhatók. A hajtóművektől elvárt élettartamot a motorkerékpár gyártók a legkülönbözőbb módon adják meg, átlagos értékekről beszélni lehetetlenség:

•  Futásteljesítmény km-ben – gyakori, jellemző paramétere a hajtómű élettartamnak, a legtöbb gyártó erre hivatkozik
• Üzemóra, időtartam (pl. 6 hónap) – ritka, de néhány típusra jellemző (pl. krosszmotorok, enduró kategória)
• Üzemóra, versenyszám – a versenygépek esetében jellemző, nyilvánvalóan (Honda, Husaberg, Husquarna, Suzuki)

A legtöbb mechanikus hajtómű kenési rendszere szóró olajozású; tervezéskor azt is figyelembe kell venni, hogy üzem meleg állapotban a kenőanyag elegendően viszkózus legyen ahhoz, hogy a forgó alkatrészek megfelelő mennyiséget tudjanak „felkapni”; vagyis, a kenőfilm vastagsága megfelelő legyen a kopás minimális szinten tartásához, és a túlzott hajtóműzajok elkerüléséhez.

 A külön kenési rendszerű motorkerékpár sebességváltók kenési igényei az alábbiak szerint alakulnak:

Az esetek többségében API GL-4 teljesítményszintű, SAE 80W-90 vagy 75W-90 viszkozitás osztályú hajtóműolajat írnak elő a gyártók. Gyakori, hogy a járműgyártó API SF, SG teljesítményszintű, SAE 10W-40 viszkozitás osztályú motorolajjal is „beéri”. Felmerül a kérdés, hogy miért elegendő az alapvetően nem fogaskerék kapcsolatok kenési igényeihez méretezett motorolaj kenőképessége ezekben a sebességváltókban? A válasz a kisebb motorteljesítményből adódó korlátozott fogterhelésből, a csúszásra jól kompenzált fogazatban keresendő, vagyis olyan konstrukciós megoldásban, ami lehetővé teszi, hogy az EP-adalék nélküli motorolajok is megfeleljenek a kenési igényeknek. Ebből azonban egyáltalán nem lehet általánosítani, hogy minden motorkerékpár sebességváltó kenéséhez megfelelnek a motorolajok.